2010. jan. 26.

Pezsgősdugó

Nagyon pici postahivatalban álldogáltam a csekkjeimmel, amolyan igazi falusi hivatalban ahol nem kell bemutatnod a személyidet a pénzesutalványhoz hisz még azt is tudják, mikor voltál utoljára WC-n.

Egy idős pár áll előttem, a naaaagy debreceni Klinikáról jöttek, a bácsinak beteg a szeme, a néninek egy kicsit az agya. Érdekesek az idős emberek, valami túlbiztosítási funkció működik az agyukban, ha kiég egy relé van helyette még 500, de az az 500 is elég elhasznált már.
A néni kiveszik a csekkjeit bevásárlószatyrából és a postáskisasszony kezébe adja, aztán hirtelen visszaveszi, gondolván mégsem válik meg párszáz forintjától, később mégis odaadja. Közben vánszorognak a percek és én mögöttük türelmesen várakozom. A jelenetről az jutott eszembe mikor oly sokat vonatoztam az egyetemre és vissza. Idős bácsik és nénik képesek voltak megállás előtt 20 perccel felöltözni és ülni a bemelegedett fülkében abban a szent meggyőződésben, hogy a vonatok a megállóban nem állnak meg csak lassítanak és ha a megfelelő időben ugranak akkor gond nélkül landolnak a peronon.

A bácsinak baj van az egyik szemével, állandóan könnyezik, nem tudja kinyitni, folyton dörzsöli, nagyon fájhat neki. Megsajnálom. A bácsi kólát iszik, az üres üveget mellérakja a kukának erre a néni lecseszi:
"Papa, nem látsz?".
"Dehát Mama, tudod, hogy nem"
"Ja, tényleg Papa, ezt már el is felejtettem".
A néni még mindig a csekkjeit válogatja és monológba fog, örül neki, hogy hamar hazaértek a busszal a Klinikáról, így tud ebédet adni a 3 birkának és az 1 macskának (de lehet, hogy fordítva van, erre már pontosan nem emlékszem). Elképzeltem életüket a kis tanyán, a birkákkal, a macskával és közben el kezdett furdalni a kíváncsiság, vajon mi történhetett a bácsi szemével. Közben a néni kifizette a csekkjeit és "Jó egészséget!" kívánva köszönt el, de azért még gyorsan megsúgta, hogy az öreg szemét egy pezsgősdugó ütötte ki...

Elmentek és a fantáziámra bízták az életüket a tanyán amelybe simán belefért a pezsgő!

1 megjegyzés: