Utolért a kór...így legalább blogolhatok reggeltől estig. De hogy történhetett ez? Magamat ismerve rátaláltam az egyetlen, még életben lévő influenzavírusra valahol Fót és Debrecen között az M3 autópályán és fölajánlottam neki a 27 fokra hevített autóm melegét, ő pedig ádáz módon bemászott az orromba, aztán sokasodásra adta a fejét, most pedig a sok kis minilény megfájdította a fejemet, a lábaimat és a testhőmérsékletemet is följebb tekerte. Aztán a minilény gonosz avatárrá változva rámküldött egy úthengert (lásd Tom és Jerry) és most fizikailag rommá törve írok. Szerencsére az ujjaim kilógtak az úthenger alól.
A dokibácsitól kaptam egy baromi erős antibiotikumot amitől viszont kicsit meglöttyent a lelkem, ezt abból vettem észre, hogy tegnap este fölhívott a bank (egy elmaradt törlesztőrészlet miatt :-() és így mutatkoztam be, "Halló, azt hiszem dr.R.H.Viktória vagyok." A "Bank" így tegnap este nem tárgyalt velem...:-) hihi...
Csak szedem és szedem a fejfájás "cuccot", az antibiotikumot, kicsit használ, de mindig visszaesem...úgy érzem magam mint egy kis svábbogár a beparafinozott befőttesüveg alján. Kilátok, próbálok kimászni és mindig visszacsúszok. Viszont ami vígasztal, ami reményt ad, hogy tudományos megállapítások szerint a patkányok és a csótányok (svábbogarak) éli majd túl az atomkatasztrófát. Igen! Ez mindenképpen jó kedvre derít mára :-)
Bejegyzések
Jobbulást kívánok! Feküdd ki rendesen ezt a kórt, nehogy szövődménye legyen!
VálaszTörlésDe ezt pont "Te néked magyarázzam?" :-))
Köszi Annamarie! Kedves vagy :-)
VálaszTörlés