Görényeim...

Most nem az expasijaimról és férjeimről fogok írni :-)

A jelenlegi, Joci! Az albínó vadász! Az ivaros kan. Joci szelíd és a tanyán él. Régebben lakásban tartottam, de mostmár kinn él a tanyán, csináltattam neki egy tuti nagy ketrecet. Anyám minden télen paplanból varr neki búvóhelyet (a paplant hengerbe görgetjük és összevarrjuk) amit fölakasztunk a ketrecre így egy komplett kis függőágyat használhat a göri.

Az első görényem Yoghurt volt (lásd fotó), a vadas nőstény, sajnos egy rejtélyes betegség miatt elvesztettem Őt. Yogi csakis benn nevelkedett, szabadon a lakásban. Terrorizálta a macskáimat, néha szájzárat kapott a cicák farkán ami óriási üvöltésbe torkollott. Nevét onnan kapta, hogy imádta a joghurtot és rendszeresen beleszorult a feje a joghurtospoharakba. Érdekes volt látni, hogy nőnek lábai a műanyagdobozoknak és futkosnak ide-oda időnként nekirohanva a széklábaknak és a falnak.

Megszelídíteni egy görényt nagy meló, de lehetséges. Okos és rendkívül kíváncsi állatok. Hiszem, hogy a nevüket is megtanulják. Tervezek Jocinak tavaszra egy menyasszonyt, így készülök a mennyegzőre.

...és a hucult belepte a dér

Házcsere indul...A pestközeli házamat cserélem az álomtanyára. Biztos, nagy menet lesz mert mindkét ingatlan hiteles, de sikerülnie kell. Nem tudom, hogyan kezdjem, menjek egy pénzügyi tanácsadóhoz, vagy a bankhoz, vagy ügyvédhez? Egyelőre a pénzügyi tanácsadó mellett döntöttünk, Lovas (álomtanya tulajdonos fantázianeve, kérésére nem szerepeltetem a blogomban saját névvel) segít benne.

Albérlőktől ígéretet kaptam a fizetésre, tudom, ez édes kevés, de reménykedem még úgy kb. 15 napig.

2 napig nem tudtam netezni, majdnem megzavarodtam. Ez függés? Nem elég, hogy a gyerekem kiskorában leette a billentyűzetet a laptopomról, még a vezetéket is elrágcsálta. A hiányzó billentyűkből a legtöbbet megtaláltam a pelenkájában, de pl. a "3"-as a mai napig hiányzik. Remélem nem a vakbél féregnyúlványában bujdosik, hogy egyszercsak bosszúból belobbanva egy frankó kis appendicitist okozzon Joshi fiamnak.

Voltam egy tanyán a Jászságban. Lovas vitt el oda, azzal a szándékkal, hogy elrettentő példát mutasson. A tanyán Fanni él kislányával, néhány hucul lóval, kecskékkel, juhokkal, nyulakkal, kutyákkal, macskákkal, szamarakkal és galambokkal. Fanni harminciksz éves, imádja az állatokat és a tanyáját. Budapestről költözött le, őshonos állatokat gyűjt, jurtát készít, nemezel. A neten több leírást is találtam róla. Nagyon tetszett az amit ott, nála láttam, úgyhogy Lovas "cseszheti" mert nem rettentem el. Sőt! Még inkább megerősítést nyertek "tanyás" elképzeléseim.

Fanninak hucul lovai vannak. (lásd fotó, nem saját készítés!)

Élőben még sohasem láttam hucult, de teljesen elvarázsolódtam tőlük. Fanni mesélte, hogy aznap reggel -15 fokban a hucult belepte a dér, és csendes közönnyel viselte. Olyan egységet láttam ott a tanyán temészet és ember között melyet megtapasztalni igazi áldás. Köszönet érte Lovasnak és Fanninak!

A Kárpátok pónija, a Hucul pedig egyszerűen imádnivaló!

Itt egy cikk Fanniról: http://www.szoljon.hu/jasz-nagykun-szolnok/kozelet/eletkepek-egyutt-a-termeszettel-120387

és egy videó az aggteleki hucul ménesről: http://palyazat.indavideo.hu/video/Hucul_Menes_2/

Pezsgősdugó

Nagyon pici postahivatalban álldogáltam a csekkjeimmel, amolyan igazi falusi hivatalban ahol nem kell bemutatnod a személyidet a pénzesutalványhoz hisz még azt is tudják, mikor voltál utoljára WC-n.

Egy idős pár áll előttem, a naaaagy debreceni Klinikáról jöttek, a bácsinak beteg a szeme, a néninek egy kicsit az agya. Érdekesek az idős emberek, valami túlbiztosítási funkció működik az agyukban, ha kiég egy relé van helyette még 500, de az az 500 is elég elhasznált már.

A néni kiveszik a csekkjeit bevásárlószatyrából és a postáskisasszony kezébe adja, aztán hirtelen visszaveszi, gondolván mégsem válik meg párszáz forintjától, később mégis odaadja. Közben vánszorognak a percek és én mögöttük türelmesen várakozom. A jelenetről az jutott eszembe mikor oly sokat vonatoztam az egyetemre és vissza. Idős bácsik és nénik képesek voltak megállás előtt 20 perccel felöltözni és ülni a bemelegedett fülkében abban a szent meggyőződésben, hogy a vonatok a megállóban nem állnak meg csak lassítanak és ha a megfelelő időben ugranak akkor gond nélkül landolnak a peronon.

A bácsinak baj van az egyik szemével, állandóan könnyezik, nem tudja kinyitni, folyton dörzsöli, nagyon fájhat neki. Megsajnálom. A bácsi kólát iszik, az üres üveget mellérakja a kukának erre a néni lecseszi:

"Papa, nem látsz?".

"Dehát Mama, tudod, hogy nem"

"Ja, tényleg Papa, ezt már el is felejtettem".

A néni még mindig a csekkjeit válogatja és monológba fog, örül neki, hogy hamar hazaértek a busszal a Klinikáról, így tud ebédet adni a 3 birkának és az 1 macskának (de lehet, hogy fordítva van, erre már pontosan nem emlékszem). Elképzeltem életüket a kis tanyán, a birkákkal, a macskával és közben el kezdett furdalni a kíváncsiság, vajon mi történhetett a bácsi szemével. Közben a néni kifizette a csekkjeit és "Jó egészséget!" kívánva köszönt el, de azért még gyorsan megsúgta, hogy az öreg szemét egy pezsgősdugó ütötte ki...

Elmentek és a fantáziámra bízták az életüket a tanyán amelybe simán belefért a pezsgő!

Bivalylélek és bivalytej

"S azért olyan billegő a bivaly járása, mert hajóval érkezett őkelme e tájra."

Elgondolkodtattak a bivalyok...(na ezt úgy írom mintha olyan nehéz lenne gondolkodnom.) Nagyon érdekes dolgokat találtam a katonai szlengszótárban a "bivalytej" kifejezés alatt. Olyanokat pl., hogy cikóriából készült híg pótkávé..a többi fogalmat le se merem írni.

Állítólag Indiából érkeztek a bivalyok, de védett őshonos igavonó állat. Erdélyben ezeréves hagyománya van a bivalytartásnak, korábban négyes hasznosítású volt, tartották tejéért, húsárét, bőréért és igavonó erejéért. Tejéből készül a mozzarella, állítólag a feta és a scheddar is. Már több helyen is fellelhetők a bivalycsordák az országban, többek között pár km-re a tanyámtól. Állítólag jámbor állatok, igénytelenek és a borjaikat segítség nélkül is megellik. A tejük pedig értékesebb mint a tehéné. Sohasem kóstoltam, de beillesztem egy következő projektbe...bivalytej kóstolás!

Ha az üzemanyagárakat veszem alapul lehet, szükség lesz még a bivaly igavonóerejére, csak az a bibi, hogy nyáron nem jól bírja a forróságot, többek közt a fekete színű bőre miatt és gyorsan belecsobban a legközelebbi patakban, folyóba, tóba. Állítólag jól úsznak...

Elképzeltem amint bivalyszekérrel költözködöm és a Keleti főcsatornában találom magam vasalódeszkástul és mikrohullámú sütőstül.

Olvastam egy történetet arról, hogy a bivalynak lelke van...a bivaly fejésekor a kisgyermek mindig felült a bivaly hátára és ott énekelgetett. Igenám, de a kisgyermek felnőtt, elkerült a háztól és a bivaly többé nem adta le a tejet. Ezért a gazdaasszonynak kellett a hátára ülnie és énekelgetnie, miközben a gazda végezte a fejést.

Az ezerkettes Lada bosszúja

Köszönhetően az új hóbortomnak, a blogolásnak, rámtalált egy régi, kedves és szépemlékű barátnőm. Visszahozta pikáns emlékeimet vadbulizós korszakomból. Eszter zoológusként végzett, "visszagyepesítés" témakörében szakdolgozott és Phd-zik. Így meg tudtam vele értekezni a legelőm állapotát, amiről írtam, hogy libalegelő volt. Sajnos a libák totál lezsarolják a földet, kopár sziksivataggá tehetik azt. Érdekes módon nálam magához tért a gyep, simán legeli a birka és kaszálható is. Esztertől még sok hasznos információt kaptam, de persze emilezgettünk privátságokról is. Ő például nem tudott a grúz exférjemről, csak a dél-amerikairól. És ekkor eszembe jutott a sztori...

Egy csütörtöki napon ültem az anatómia előadáson, hallgatva a "Lovak tágremeséjéről és végbeléről szóló előadást" és azon agyaltam, hogy 1 óra múlva bekötik a fejem és férjes asszony leszek. Valami furcsa delíriumban firkálgattam leendő férjem nevét a spirálfüzetembe, egyszer, kétszer, ötször, százszor. Na nem az őrült szerelem vezérelte golyóstollamat, hanem csupán az a tény, hogy nem tudtam megjegyezni a nevét...Demetrasvili Zurab Gavrielovics, Demetrasvili Zurab Gavrielovics, Demetrasvili Zurab Gavrielovics...

Évfolyamtársaim kissé furcsálták fehér kosztümömet és átszellemült fejemet reggel nyolckor az anatómia előadáson, de a fantáziájukra bíztam a megoldást.

A polgármesteri hivatalban megtanítottuk "kedvesemnek" az "igen" szót magyarul és lehúztuk a gyűrűt a tanú kezéről, a másikat az éppen szolgálatos takarítónéni adta kölcsön.

"Akarod-e Viktória az itt jelenlévő Demetrasviliblablabla hites férjedül?" - hangzott a kérdés.

"Ó, hogyne, meg azt a 3000 dollárt is ami a házasságomért bezsebelek" - gondoltam.

Ugyanezt a kérdést föltették Zurabnak is, de ő csak egy szimpla "Dá"-val vágta sutba a magyar romantikus "igen"-nünket. De ezzel is beérte a ceremóniamester.

Az anyakönyvezetőtől hazafele menvén még elütött egy autó, ha jól emlékszem egy 1200-es Lada (ezt az univerzum bosszújának tekintettem), de ellógtam a segítségnyújtás elől. Mit számított egy zúzott boka, egy félig kiszakadt fülbevaló és egy keréknyomos fehér kosztumkabát hisz gondolatban már rég Las Vegasban jártam.

Eszter! Ezt a bejegyzést Neked ajánlom!

Svábbogárrá változtam

Utolért a kór...így legalább blogolhatok reggeltől estig. De hogy történhetett ez? Magamat ismerve rátaláltam az egyetlen, még életben lévő influenzavírusra valahol Fót és Debrecen között az M3 autópályán és fölajánlottam neki a 27 fokra hevített autóm melegét, ő pedig ádáz módon bemászott az orromba, aztán sokasodásra adta a fejét, most pedig a sok kis minilény megfájdította a fejemet, a lábaimat és a testhőmérsékletemet is följebb tekerte. Aztán a minilény gonosz avatárrá változva rámküldött egy úthengert (lásd Tom és Jerry) és most fizikailag rommá törve írok. Szerencsére az ujjaim kilógtak az úthenger alól.

A dokibácsitól kaptam egy baromi erős antibiotikumot amitől viszont kicsit meglöttyent a lelkem, ezt abból vettem észre, hogy tegnap este fölhívott a bank (egy elmaradt törlesztőrészlet miatt :-() és így mutatkoztam be, "Halló, azt hiszem dr.R.H.Viktória vagyok." A "Bank" így tegnap este nem tárgyalt velem...:-) hihi...

Csak szedem és szedem a fejfájás "cuccot", az antibiotikumot, kicsit használ, de mindig visszaesem...úgy érzem magam mint egy kis svábbogár a beparafinozott befőttesüveg alján. Kilátok, próbálok kimászni és mindig visszacsúszok. Viszont ami vígasztal, ami reményt ad, hogy tudományos megállapítások szerint a patkányok és a csótányok (svábbogarak) éli majd túl az atomkatasztrófát. Igen! Ez mindenképpen jó kedvre derít mára :-)

Las Vegas, grúz exférj és padlásajtó...

Álmodtam egy padlásajtóról...másnap összejött!

Még el sem kezdődtek az ügyintézések, de Anyám már vészmadaraskodik. Szerinte baromi nehéz lesz a bankokkal, az albérlőkkel, a hivatalnokokkal, a jegyzőkkel, az ügyvédekkel és szerinte én nem is vagyok az a fajta, aki könnyen tudja kezelni az élet bukkanóit. Én nem tudom, hogy hol volt az Anyám az elmúlt 34 évben.

Nagyon ki akartam menni Amerikába, látni és érezni akartam Los Angelest, San Franciscot és a Grand Canyont. Sohasem volt pénzem rá, de lett...Igaz, ehhez férjhez kellett mennem egy jóvágású grúz fiatalemberhez,  (akitől fél év múlva el is váltam) de a házasságomért kapott zöldhasúakkal valóra váltottam álmaimat és még Las Vegasban is kaszinóztam egy kicsit. Viki az élhetetlen :-)

Igen, talán vannak tőlem sokkal gyakorlatiasabb, rafináltabb, erőszakosabb, flegmább emberek akik könnyebben veszik az élet (csak így kisbetűvel) megpróbáltatásait a hivatalokban, a munkahelyükön, a házasságukban, a konyhában, az ágyban de az biztos, hogy rajtam kívül az Anyám olyan emberrel még nem találkozott aki álmodik és megéli az álmait. Mert én ezt teszem és nagyon komolyan veszem.  Na, nekem ez az ÉLET (csak így nagybetűvel)!

Fél tonnányi exférjek...

Ma lehet, nem leszek túl vicces, inkább irónikus. Pedig hihetetlen sőt álomszerű dolgok is történtek velem, melyek lényegesen előremozdítják terveimet, de egy másik esemény gusztustalan, átláthatatlan hálót sző a hangulatomra.

Kezdem az elejéről....Bihartorda határában járunk, ahol még a madár sem jár vagyis az igen...nem is akármilyenek, kócsagok százai, vadlibák ezrei és "Snowboy" az elveszett hullámos papagájom, aki attól félek már csak hibernálva hirdeti a tanyavilág madárvilágának sokszínűségét.

Bihartorda határában van a tanyám, és Bihartorda "mégebb" határában van egy másik tanya, egy gyönyörű, új házzal, ólakkal, lucernafölddel, villanypásztoros kerítéssel. A tanya üres. Jártomban-keltemben sokszor megálltam megcsodálni e birtokot (lásd kép), 2 év alatt százszor és ezerszer küldtem el az univerzumba sóhajomat, "bárcsak enyém lehetne ez a hely". És csodák csodájára egyik nap fölhívott a tanya tulajdonosa, hogy beszélni szeretne velem. Egyszer már találkoztunk, így nem voltunk totál idegenek egymásnak.

Ajánlatot kaptam Tőle, miszerint elcserélné velem a tanyát a Pest melletti lakásomra, sőt még egy lovat is ad a fiamnak, aki 3.5 évesen úgy vágtat mint Gojko Mitic. Nem sokat gondolkodtam az ajánlaton...DE!

A "pestközeli" lakásomban albérlők vannak, akikről most kiderült, hogy nem igazán jóhiszeműek. Szemétdombot csináltak az udvaromból (3 lakásos sorház középső lakása), a szomszédok kiborultak, nekem nem fizetnek.

Albérlőimnél pici gyerek (is) van, jófej, türelmes és rendes voltam velük, pedig miattuk "nyögöm" a baromi magas törlesztőrészleteket. A közüzemi számláimra már nem is merek gondolni.

Mit csináljak?

Szedjem össze a volt férjeimet? Tömegük összesen kb. fél tonna...

Bugyi a kiskakas...indul a farmville élőben!

"Ok, menjünk egy a dísztyúk kiállításra, de nem veszünk semmit."- mondta Anyám, de tudta, nehéz lesz engem visszafogni a pénzköltéstől.

A "Szex és New York"-os csajoktól csak abban különbözök, hogy én nem a gigant bevásárló központokban veszek Prada táskát hanem az állatvásáron egy kis ilyet, egy kis olyat.

Szóval, megígértem, hogy nincs pénzköltés. Különben is azért mentem a gyomaendrődi kiállításra mert egy igen kedves unokatestvéremet akartam meglepni, hisz baromi rég láttuk egymást. Ő a Törpe Cochin Fajtaklub elnöke.

A meglepetés sikerült és nem vásároltam semmit, de! de! de! kaptam ajándékba egy helyes kis chabo kakast (lásd kép). Nagyon cuki, el is neveztem Bugyinak.  Így mégsem jöttem el üres kézzel a kiállításról :-)

Kezd az életem a facebook-os farmville játékra hasonlítani, ahol mindig küldhetsz a haverjaidnak valami ajándékot, de kaphatsz is,  például egy barna tehenet amiből kakaó jön, vagy egy rénszarvast, melynek szarván karácsonyi díszek lógnak vagy citromfát, lovat, tyúkot, postaládát...stb. Én most leginkább kerítésre vágyom...küldhetne nekem valaki kerítést ajándékba :-).

Gyuri a kigyúrt streetmix

Ma elkezdődtek a dolgos hétköznapok, jaj, de rosszul esett. Vezetés közben azon járt az eszem, hogy mivel is kezdjem a ház felújítását. A nyílászárókra gondoltam. A falak jók, a tető is rendben (egyelőre), viszont az ablakokat és az ajtókat ki kell cserélni. De a legnagyobb gáz, belül a padló, szétrepedezett beton :-(. Erre még visszatérek később.

További szereplők a tanyám ill. leendő farmom életében:

Édesanyám: 60 éves, nyugdíjas, a föld tiszetelője és művelője, a kapagyilkos, a krumplikirálynő, a tanyasi tyúkok védelmezője!

Joshua Noah: 3 éves, óvodás, pókember, szuperhős, a macskák réme, a csajozógép.

Shakun(tala): kb. 5 éves utcakölyök, foxterrier, yorkshire terrier + tetszés szerint választandó streetmix. Nevét a dél-amerika származású exférjemtől kapta, jelentése "színes".

Gyuri: nevét NEM a dél-amerikai származású exférjemtől kapta. Szintén utcagyerek, kb. 2 éves, kigyúrt, vagány kis dög.

Joci: a Vadászgörény, a patkányok és Sanyi bácsi (az "Intéző") réme

és a macskák: Viktor, Sms-ke, Mátka és Szürke

Óriáskígyó a parasztház örzője!

Gondoltam, bemutatom blogom szereplőit. Elsősorban azt a tündéri kis

sárréti falut, Bihartordát, ahol jövőbeli életemet, munkámat képzelem.

Egy kis falu, sárrét szívében, alig 1000 lakossal, melyet még én is csak mostanában kezdtem fölfedezni. A környék is izgalmas. Bihartorda szinte összenőtt Nagyrábéval ahol a képen látható Gémes Fogadó áll.

Még nem próbáltam ki a Fogadót, de hamarosan Anyukámmal és Joshua fiammal megteszem, beszámolok róla. Nem messze van Füstpuszta, a Füsti kastéllyal (Escherolles család kastélya) és a 300 éves gigantikus kocsányostölggyel.

Visszatérve Bihartordára, az én birtokom a falu utolsó háza, mögötte a 4 hektárnyi legelővel. Nem klasszikus tanya, de mégis így hívják, ugyanis az előző tulajdonos több ezer libát nevelt itt. (Nekem nem ez a tervem, de egyelőre még titokban tartom az elképzeléseimet.)

Eleinte voltak problémáim a faluval (természetesen nem önmagával a faluval), hisz ellopták a majdnem új, örökölt fürdőkádamat, a 10 db akácfából álló erdőségem 8 tagját, így a legelő melletti icipici erdőm mára már csupán 2 db egyedet kóstál. Üsse kő, 1 éve viszont minden érintetlen, hála a két kutyának az udvaron és az óriáskígyónak a házban :-).

Miért akarok blogger lenni?

Egész nap esett az eső, még szerencse, hogy atombiztos, esőálló, szuperbélelt, cseresznyérepácolt kutyaólban laknak a kutyák a tanyán. A luxusingatlanom a kutyaól. Én még sajnos nem élek kinn, 15 km-re vagyok egy paneldobozban. A ház még fölújításra vár.

Miért is kezdtem blogírásba?

ad 1. : Úgy gondolom, ha folyamatosan tudósítok vállalkozásom állapotáról, saját magamat is fejlesztem. Fönntartok egy magas motivációs szintet és könnyebben fogok megbírkózni a nehézségekkel, akadályokkal.

ad 2.: Biztos vagyok benne, hogy mások is profitálhatnak majd az írásaimból. Hasznos információkkal tudok majd szolgálni állategészségügyi, takarmányozási, támogatási, pályázati....stb. kérdésekkel kapcsolatban. Nagyon bízom abban, hogy lesznek akiknek segíthetek hasonló törekvések menetében. Közben hiszem, hogy engem is megtalálnak a hasznos információk.

ad 3.: Később, főállású farmerként szeretném a blogomat egy erős marketing eszközként használni.

ad 4.: Egy aprócska, rejtett cél: a boldogságkeresés, az önmegvalósítás eszközei és technikái szinte hobbimmá vált, némi érzékem van, hogy Téged is "elvarázsoljalak". :-) Majd meglátod...